A Real Madrid BL szerepléséről.

A real madrid. Pont így, kis betűvel. Egymás között vagyunk, szóva ne szemérmeskedjünk, hanem mondjuk ki: minden más irányú híreszteléssel ellentétben a real madrid nem egy klub, nem egy csapat, hanem egy KÉPZŐDMÉNY. A világfutball legundorítóbb képződménye.

De kezdjük az elején. Mondjuk azzal, hogy ezek a mocskok már akkor szakmányban adták-vették a jobbnál jobb játékosokat, amikor még nagyjából azon dőlt el, mely városokban lesznek európai topcsapatok, hogy éppen aktuálisan hova született több tehetséges focista gyerek. De mivel Madrid beszűkült agyú, elitista, Franco hátsóját hobbiból nyaldosó bürokratái képtelenek voltak belenyugodni, hogy a spanyol futball önerőből a béka segge alá sem lenne képes pozicionálni magát, bevetették a létező legnagyobb ágyút - a pénzt. Jött Puskás, Di Stefano, Kopa, az akkor ismert világ legnagyobb sztárjai, a madrid pedig a frissen gründolt BEK első öt kiírását kapásból behúzta. Az most mindegy, hogy eközben otthon szerény kettő darab bajnoki címet sikerült összelapátolni, mert az ördögi terv készen volt: hitessük el a világgal, hogy mi szartuk a nemzetközi klubfocit. 

Habfehér balett, meg a jó édes anyátok, az. Alig alakult meg az európai klubfoci legnagyszerűbb tornája, ti máris elloptátok.Azóta is időről-időre felmerül például a kérdés, van-e jó foci jó real madrid nélkül. Hát már hogy a búbánatos fittyfenébe' ne lenne? 2004 és 2011 között például egyenesen virágzott az európai topfoci, pedig a real madrid pont olyan gyakran jutott el a kontinens legjobb nyolc csapata közé, mint a Kisvárda vagy a Mezőkövesd. Ha ti is érzékeltek a kettő között összefüggést, akkor ne ijedjetek meg: van. Kurva nagy.

Hogy érzékeltessük, mennyire aljas, elvetelen és mocskos ez a magának indentitást hazudó, de még a klubszíneit is zokszó nélkül lecserélő, izé, khm, _kreatúra_, amit real madridnak hívnak: néhány évnyi relatív sikertelenség elég volt nekik ahhoz, hogy állítólagos klubkultúrájukat leköpjék, felakasszák, elégessék, majd a holttestén taposva még partit is rendezzenek azzal, hogy kinevezik edzőnek José Mourinhót. Igen, ő az a portugál bohóc, akinek körülbelül annyi köze van a látványos támadófutballhoz, mint Németh Szilárdnak a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagozatához. De mit is várunk egy olyan képződménytől, amelyik képes akár bajnoki címek után is folyamatosan kirúgni az edzőit, pusztán azért, mert a csapatuk állítólag nem játszott elég szépen? Miből fakad ez a betegesen elitista gőg, ez a vérlázító aránytévesztés? Hát hogy jönnek ők ahhoz, hogy ne legyen elég nekik pusztán a győzelem maga, amiért mások a fele királyságukat, életüket-vérüket és legfiatalabb leánygyermekük szüzességét áldoznák szíves-örömest? Úgy, hogy ez a real madrid lényege: Győzni is csak a méltóság csírája nélkül tuf, lehetőleg úgy, hogy közben minél több ellenfelet köpjünk szembe, alázzunk meg, és tegyünk sérülté.

A fentieket olvasva alighanem már mindenkinek egyértelmű, miért gyűjti ez a klub képződmény a nárcisztikus idiótákat évtizedek óta. Tudunk mondani másik helyet a világon, ahol a köztörvényesség címerállata, az ostoba bunkó szótári illusztrációja, Sergio Ramos csapatkapitány lehetne? A csávó lényegében egy teljes karriert húzott fel arra, hogy miután magától értetődő természetességgel szúrja el a létező legegyszerűbb helyezkedési szituációkat is, hátulról felrúgja a csatárt, de úgy, hogy közben ő maga is elesik. Aztán reklamál, hogy szabadrúgás kifelé. Az ostoba játékvezetők meg természetesen eszik-isszák a leggagyibb vidéki népszínházok Balázs Péter-díjas ripacskodásait megszégyenítő alakításokat, merthogy, izé, real madrid. A lónak a pikuláját, azt.

Szintén évtizedes jelenség, hogy bárkit is igazoljon le, majd aztán játsszasson a real madrid (szevasz, Gravesen!), az azonnal a világ legjobbjai közé kerül saját posztján. Akkor is, ha amúgy köze nincs se a poszthoz, se a világ legjobbjaihoz. Vegyük például Casemirót, aki egyrészt úgy néz ki, mintha egy perui börtöntölteléket bedugtak volna a kozmetikába pár órára, másrészt képtelen szabályos megmozdulásokat végrehajtani a pályán. De tényleg, effektíve nem tud labdát szerezni, legfontosabb skillje pedig az, hogy rengeteg szabálytalanságot hajthat végre sárga lapos figyelmeztetés nélkül. Erre épül a habfehér balett, a korszakos, nagy real madrid. Jellemző.

Magas labda lenne itt és most a kisebbségi komplexus reklámarcán, Cristiano Ronaldón élcelődni, de mégsem tesszük: még a végén azt az érzetet keltenénk, hogy ennek a csapatnak ő a legjobb játékosa. Fenéket. Egy tetü lassu kivénhedt focista skinek tegnap még egy labda levétel is gondot okozott.

Ez a csapat kizárólag a játékvezetők miatt tart ott, ahol... a játéka még a full tartalékos Liverpooli utánpótlás ellen is nulla volt

Ja, és mondjátok már meg légyszi, hogy a viharba' lehetne a világ legelitebb, leg...leg...leg... csapata egy olyan galeri, amelyikben még mindig komoly szerepet osztanak Benzemára? Most hagyjuk is, hogy emberi minőségét tekintve egy fonálféreg szintjén mozog a tag, de szakmailag is nagyjából annyi a haszna, hogy cipeli a szatyrokat hétköznap, amikor Krisztina királynő shoppingolni indul. Tényleg van annyira jó ez a csapat, hogy elbírjon egy társalkodónőt a kezdőben?

A real madrid olyan régóta csüng két kézzel a mákdarálón, hogy törvényszerűen bele kellett fusson Kloppo mester kivont macsetéjébe. Mire kettőt pislog Zidane, a Liverpool már 3-0-ra vezetett volna ha Ramos egy "iponnal" nem viszi földre, ami minden bírónál sima piros lap és kiállítás, kivéve annál amelyiket perez alaposan lefizette. Véssük fel, mert fontos lehet: a real madrid története legsúlyossabb nemzetközi vereségét 1989-ben az AC Milan ellen szenvedte el, amikor 5-0-ra kapott ki. Most egyetlen félidőben kapott vona ennyit ettől az erösen tartalékos Liverpootol....

Ja igen van egy Gareth Bale nevű játékosa aki tud focizni. De...kábé ennyi...